Düh és koncentrállóképtelenség

Szétrobbansz? Volt már ien élményed? Na gondolkozz, hogy mikor és miért robbantál majdnem szét... Én legutoljára ének órán volt az, hogy elborult az agyam. Dolgozatot írtunk, és én már 10 éve lassan, hogy zenére járok. Na hát ezt néhányan ki is használták... Ahogy írtam volna a dolgozatot, vagy hata ha nem többen ott kérdezgették a megfejtéseket. Én a saját dolgozatomra nem tudtam koncentrállni. Az agyam teljesen elborult, és csak felordítottam egyet, hogy ,,Így én a saját dolgozatomra nem tudok figyelni!". De ugyanúgy folytatódtak a kérdések. Dühömben már kivittem a dolgozatot tanárnőnek, akármilyenre sikerült is. Nem érdekel, nem is érdekelt, csak az, hogy minnél hamarabb odaadjam, hogy végre a zaj megszűnhessen. Ha nagyon rosszul sikerült, majd akkor éneklek egyet javításként, de nem érdekel. Nem akartam olyan gonosz lenni, hogy nem segítek a többieknek, ezért segítettem :) Bármilyen kérdésetek, tanácsotok van...megjegyzésben írjátok le, és én válaszolok...:) ha email címet le írtok arra is :) Válaszolgassatok néhány kérdésemre, mert kíváncsi vagyok rá:

- Tetszik a blogom? Ha igen, miért? Ha nem, mit változtatnál te rajta?

- Miért olvasgatod a blogom? Miért tetszik a szöveg, ha egyáltalán tetszik?

- Valamit változtassak rajta?

Vasárnap megint költözök vissza a kollégiumba, de majd ha tudok írok még bejegyzést holnap is :)

Segítség

Segítőkészség és udvariasság. Ez a kettő teljesen kapcsolódik egymáshoz. Például tegnap jöttem haza kollégiumból. A bőrőndöm pontosan TIZENKÉT kilo volt. Egyedül emelgettem a nagy bőröndöt lefelé is 16 lépcsőn és felfelé is...A buszra, villamosra és a vonatra is én raktam fel. Senki nem lett volna olyan udvarias, hogy megkérdezze, hogy segítsen- e egy kicsit is. Némelyik még olyan bunkó is volt, hogy majdnem fellökött, miközben szálltam le a villamosról, meg ahogy szálltam fel a vonatra. Nem engedtek volna előre. A pályaudvaron az aluljáróban víz volt, rajtam meg tornacipő és naná, hogy az csúszik...és megcsúsztam lefelé a lépcsőn...a kezemben a bőrőnd megcsúszott, és ahogy a húzókája kivolt nyitva végig vágta a kezem, és most van rajta egy nagy seb. És még mellettem is voltak, de nem kérdezték meg, hogy jól vagyok-e. Ez a mostani világ. És mostantól én is ilyen leszek. Eddig sosem voltam ilyen, de most én miért legyek udvarias, mikor mások nem azok. Én az öregemberektől is mindig megkérdeztem, hogy segítsek e nekik valamiben. De tegnap is bemászik elém egy, elkezd ott összevissza menni, kikerülöm, belém jön és el kezd pattogni...Szóval ennyit az öregekről. Ha mostantól másmilyen leszek, bocsássátok meg nekem, de ez van. Sajnálom...Mi a véleményetek?

Új fejezet

Egy új fejezet, egy megint új könyvben. Új rész nyílt az életemben...megint. Sokadszorra, de megint el kell, hogy kezdjem. A régi az lezáródott. Hétfőn kollégiumba költöztem. Hatan vagyunk egy szobában: Erika. Zsuzsi, Bogi, Bea, Barbi és én. Nagyon jól elvagyunk a szobánkban, folyton csak hülyéskedünk, de ránkfér :D Sulesz is nagyon király :D Heti 16 francia óra, meg még néhány egyéb óra...de nagyon szuper. Csak a lyukas órán nem engednek ki, akk meg lehet bent lenni. Fasza xD Az osztály is szuper :D Ahogy észrevettem, három részre bomlott...a csoportokat nem írom ink le xd Na mindegy...
Új fejezet...de miért? Volt a barátom...és folyton "panaszkodott" anyámnak, h nem talizok vele...pedig egyáltalán nem így volt...és egyik nap anyám leordibált, én meg felmentem hozzá...és ő nem jött ki...gecire felhúzott na mindegy...szal lezártam a vele kapcsolatos fejezetem...
Vasárnap költözök vissza a koliba...majd még addig ha tudok írok. Legyetek jók, és olvassátok tovább a gondoltataimat :)