Félelem vagy szeretet?

Van egy személy, akiről sokfélét pletykálnak.Sokan mondják, hogy a pletykák miatt félnek tőle. Én nem félek...szerintem. Ha a városban találkozok vele, és meglátom, dobog a szívem, de nagyon. Alig akar abba maradni, s megint rákezdi. Gyönyörű szemei, barna haja, s közép magas magassága fogságába ejtett. De vajon félelmet vagy szeretetet érzek iránta? Volt ilyen tapasztalatotok már? Szerintetek mit érzek iránta?

Döntés, elhatározás

Döntöttem. Én választottam ezt, nem más. Az elhatározásom örök és megrendíthetetlen. Kérek mindenkit, hogy aki tudja, hogy miről van szó, az ne nevessen ki. Azért ezt választottam, mert őket mindenki lenézi, pedig pont ugyanolyan emberek, mint például én, vagy mint, amilyen te is vagy, kedves olvasóm. Ha szidsz, hát szidsz, de ha már sikerült megvalósítani az elhatározásomat, akkor leírom nektek, hogy mi az, és, hogy sikerült. Ők, akik az elhatározásomban benne vannak, azok érző személyek, és legalább őszintén megmondják a véleményeiket. Nem olyanok,mnt az egoista perverz állatok, akik mindig csak egy dologra koncertrálnak. Ők nem, ők mások a normális fiukhoz képest. Szurkoljatok, hogy sikerüljön, hiába ti nem tudjátok miről van szó. Csak szurkoljatok kérlek.

Érzelmi káosz

Volt már olyan élményxetek, hogy egy nap körülbelül vagy 7 félét éreztetek? Volt olyan, hogy először nyűgös voltál (bár mindenki az mikor felkel reggel), majd boldog, aztán szomorú és stb...?Velem nem rég ez volt. Rátaláltam arra a személyre, akit világ életemben kerestem, és szeretni tudtam volna, amíg csak élek. Mikor megláttam, a szivem egyszerre érzett hideget és meleget. Lüktetett, mint vér az ereimben. Olyan sebesen vert, mint a szöget szokták a falba beverni. Majdnem minden percben csak őt kívántam, majd egy este egy váratlan dolgot mondott....(ezt nem írom le, mert személyes dolog) Szomorú lettem, s ez az egész későbbi napjaimra kihatott. Mindig csak nyűgös voltam, szomorú, alig volt néhány dolog amire kapható voltam. Ideges voltam, mikor tanulni kellett, de a házikat nagy többséggel megcsináltam. Kolidiszkóba is hívtak, de nem mentem...helyette fent maradtam és zongoráztam. Szerencsére csak szomorú darabokat játszok, így volt mint játszanom abban a hangulatban. Annyiszor eljátszottam, hogy tegnap egy ötöst kaptam zongorából, hogy mennyire jól nyomtam...

Szeretet hiány, avagy fal van körülöttem?

Miért nem kapok elég szeretetet? Elzárok magam mellől mindenkit? Észre lehet engem még venni, vagy már akkora a körém épített fal, hogy nem lehet látni engem? Segítsetek! Olyan jó lenne már, ha végre valaki igazán, szeretetből ölelne meg, és úgy is beszélne velem. Nem lehetne egyszer nekem is ilyenbe részem? Értelme van azoknak az együtt léteknek, ahol csak hazugságból állnak a szavak? Hogy szeretlek, imádlak, közbe meg semmi érzés nincs mögötte? Szeretnék már végre megint egy olyan párt, aki tényleg, érzésből mondaná nekem ezeket.Volt már ilyen, de vele meg találkozni nem talákoztunk...Egy kis idézet, a kedvenceimtől:

,,Nem tudtál róla, de falakat építessz magad köré,

ezen már át nem jutsz soha...

sírjál hátha, könnyeidbőlkinő egy fa...

S azon át átjutsz majd haza...."

Megjegyzéseket kérek!

Homokvár

Az álmok az életben olyanok, mint egy homokvár. Egyszer felépül, jön egy nagy sodrás, ami elviszi az egész várat, majd újra kell építened. Van mikor csak kisebb sodrás jön, és csak a vár felét rombolja le, de akkor is nehéz visszaépíteni. Az a legrosszabb, mikor összedől a vár, és később tudod meg, hogy aki indíotta a nagy hullámot, ez egy allatomos szemét lelkű ember, és csak azért csinálta, hogy fájdalmat okozzon neked, és a szeretteidnek. Rengeteg ilyen ember van sajnos a világon. Az én váram belül valamelyik nap leomlott, majd azt hittem, hogy félig vissza sikerült már építenem, de ma kiderült, hogy csak romokban áll. Kinek milyen élményei vannak? Hogy áll most éppen a váratok? Írjatok megjegyzéseket.

Erőszak

Egy szeptember végi nap....Ami lehetett volna végzetes is. De nem lett az, nem tudom minek köszönhetően. Nem tudom, hogy azok az állatok mit képzelnek magukról. De az összes ilyen. De hogy miért? Az jó kérdés....Nem akartam volna, hogy végzetes legyen számomra az a nap. Pedig még nem is volt olyan késő, hogy ilyeneket csináljak. Még csak fél 8 volt, mikor sétáltam hazafelé a koleszba a villanyrendőrnél. Fájt a fejem, szarul voltam. Sétálok nagyba, mikor észrevettem, hogy két részeg c****y jött felém. Direkt át mentem nem olyan feltűnően a másik oldalra. De ők utánam jöttek. Nagyon megijedtem már akkor is mikor közeledtek felém. Gondoltam, hogy le fognak engem szólítani...És akkor megtörtént ez a dolog. Odajöttek és megfogták mindketten a kezem, illetve megszorították. Mondtam nekik kifogásként, hogy sietnem kell vissza a kollégiumba, csak hogy végre elengedjenek. De nem hatott rájuk, az elengedésért csókot akartak, amit persze én nem. Meg is mondtam nekik, hogy senkivel nem csókolozok...Erre az egyik egy nagyot a fenekembe markolt. Majd megint mondta, hogy csókoljam meg. Megint nemet mondtam, és ekkor egy nagyot alám ütött középre. Elkezdtem ordibálni, hogy engedjenek el, de semmit nem hatott. Már szinte zengett az utca, mikor az idősebbik fejbe vágott ,de úgy, hogy az oszlopot fejeltem le, ami mellettem volt. Aztán elengedtek. Mikor viszont sétáltam már gyorsan fel a kollégiumba, azok akik ezt végig nézték, sokan csak nevettek. De senki nem jött volna oda segíteni...Ez zavar a legjobban.