Várakozás

Volt már életetekben olyan, hogy felültettek titeket? Na, velem és a barátnőimmel tegnap ez megtörtént. Megbeszéltük, hogy ismerősünk lejön ide hozzánk Szerencsre, és mi várni fogjuk őt. Na, mindenki készülődött, öltözködött, sminkelt, barátnőim nálam aludtak, így könnyű volt az egy csoportban oda menés. Egyik barátnőmnek rossz a térde, és még így is sétált velünk negyed órát le, a találkozás helyére. Leértünk negyed hétre a megbeszélt helyre, és ott vártunk. Mondták, hogy egy fekete Mercédest várjunk, melyből üvölt a zene. A sofőrt már képekről ismerjük, hosszú haj, biztos felismerjük....mondtuk mi. Szóval csak vártunk, vártunk, vártunk és vártunk. Mellettünk az emberek mind qrváknak néztek minket, mivel az utca sarkon várakoztunk. Már félórája vártunk, mikor kezdtem ideges lenni. Hát felhívtam a Mercis srác tesóját, hogy nem e tudja, merre jár a sofőr. Annyit mondott, hogy húsz perc múlva hívjuk vissza, addig megkérdi. Eltelt még tizenöt perc, addig mi röhögcséltünk az utcasarkon, bnőim cigiztek, és nézegettük a kocsisokat. Végül letelt az idő, megint telefon. Kiderült, hogy az illető, aki vezetett eltévedt a szomszédos nagy városban... Mi elhatároztuk, hogy még háromnegyed órát várunk, ha nem jön, hazamegyünk. Letelt a háromnegyed óra is, mi már nagyon idegesek voltunk (közbe maradék cigi elment, gyújtóval szarakodtunk) és hazaindultunk. Szval felesleges volt lemennünk, és elpazarolnunk két és fél óránkat erre a majdnem ,,találkozásra". Ti már jártatok így? Mikor? Élményeiteket várom megjegyzések formájában.