Utálat

Utálat. Gondolom ti is vagytok így sok emberrel. Lehet, hogy én több ember iránt érzek utálatot, mint ti, de az lényegtelen. Mikor egymás után szólogatnak be neked, és húznak fel idegileg, akkor szerintetek mit lehet tenni? Az osztályomban is van néhány ilyen személy, akik kicsit sokat képzelnek magukról...na és akkor a kollégiumról nem is beszéljünk. Ott inkább csak egy van. Meg mikor városban jársz, már sötét van, akkor te félsz, a saját hazádban, hogy nehogy beléd kössenek a betelepedők. És még szép szóval is fejeztem ki magam! A kollégiumban az előbb említett lány, nagyon nagyon sokat képzel magáról, de hogy miért, azt nem igazán tudom. Attól, hogy idősebb, mint én, nincs különbség. És ha már annyira idősebb, akkor legalább lehetne annyi esze, hogy nem kötekszik a kisebbel. Mert nem a kor számít igazán, hanem az ész. Lehet akármennyi idős, ha egy nála fiatalabb többet tud. Akkor is a fiatalabb feljebb való lesz, mint ő. Na nála szerintem majdnem mindenki feljebb van...És tudom, hogy tudni fogod, hogy rólad van szó. De nem érdekel, ha odajössz hozzám se. Tudod, én sokkal többet tudok nálad, és nem tehetsz igazából semmit. Ha megversz, akkor te jössz ki belőle rosszabul. A beszólogatásaiddal meg semmit nem érsz, mert akkor sem fogsz minket szétválasztani! Mert te, nem állhatsz be közénk, mert mi szeretjük egymást. És a tegnapi utánad ordibálás sem azért volt, mert idegileg tönkreteszel, mert amúgy magasdról letojom, hogy mikor mit szólsz be, meg mikor kinek milyen hazugságot mondassz rólam, a lényeg az, hogy előtte húztak fel, és egy idő után megunom a sok dumádat. Ez csak az első lépés volt felőlem. Ha nem állsz le, akkor majd meglátod mi lesz....

Olvasók! Nektek volt már ilyen élményetek? Meséljetek egy kicsit.