Régen ìrtam màr ide...Tudom, hogy kicsit elhanyagoltam a blogom, de nagyon sajnàlom. Egyszerűen nincs időm. Nagyon sajnàlok mindent, hisz eleinte mindennap ìrtam még. Lassan évzàrò, bizonyìtvàny osztàs, még jò, hogy most jòl sikerült... Rengeteg dolog történt velem a legutolsò jelentkezèsem òta. Példàul megint csalòdnom kellett, akàrmennyire nem akartam, szìvem megint darabokban, de most kivételesen igen, én voltam a hibàs. Perpillanat most olaszorszàgbòl ìrok, elég érdekesen, de hàt most ez van. Rengeteg mindenkivel összevesztem mostanàban, mert nem szeretnek ìgy, ahogy vagyok, hanem meg akarnak vàltoztatni, csak sajnos és nem fogok senki kedvéért vàltozni. Illetve lehet, hogy lenne egy két személy, de az most mellékes.
Sosem értettem azokat a személyeket, akiknek, hogyha bàrki pròbàl segìteni, miért kell elutasìtani, sőt inkàbb felhàborodni azon, hogy valaki segìteni akar. Ha olvasnàd ezt a bejegyzést, akkor csak üzenni tudom, hogy nem érdekel, hogyha àtver téged, hozzàm ne gyere sìrni, mert nem fogom mondani, hogy én megmondtam, mert felesleges lenne.
A könyvem is jòl àll, nagyon jòl. Eddig huszonöt fejezet, ha jòl emlékszek. A könyvkiadò is jelentkezett, hogy akkor eladom-e nekik, hogy kiadjàk, vagy nem. A verseimet most gépeltem be, siker siker hàtàn.
Kiköltöztem a kolibòl, még csak körülbelül egy hete, de màr visszavàgyom. Bàr lenne màr augusztus 31, hogy költözzek vissza.
Most zàrom soraim, ìgérem, hogy többet fogok jelentkezni, és részletesebb dolgokkal.