Sose gondoltam, hogy valaha így le fogom írni, hogy mennyire szeretem az illetőt, csak most, hogy elvesztettem. Legeslegjobb barátnőm. Illetve sajnos most már csak volt. Mindent elmondtam neki, minden titkomat. Nem volt olyan dolog, amiről ne tudott volna. Azt hiszem ezzel ő is így volt. Míg nem egy nap. Egy kis félre értés volt az egész. Mások nem hagytak békén, azért írtam ki, azt amit, erre magára vette. Hiába mondtam neki, hogy tudja jól, hogy neki sose írnék ki olyat, nem hitte el. Azóta szinte alig szól hozzám. Ma már boldog voltam, mert írt, de végül megint vita, és úgy döntöttem ráhagyom. Nem fogok a lábánál esedezni azért, hogy megbocsásson. Ha nem akar, akkor nem bocsát meg. Ez van. Így jártam. Próbálom leplezni a fájdalmat, de nem tudom, hogy mennyire fog menni.

Amit még üzenek neked: Tudod jól, hogy szeretlek. Úgy gondoltam, mindig itt leszünk egymásnak, de rájöttem, hogy tévedtem. Köszönök mindent, s kérlek, többet ne keress, én se foglak.