Volt már úgy, hogy valamiben csalódtatok? Vagy akár egy fontos személyben? Beleélitek magatokat valamibe, amiről utána kiderül, hogy tök felesleges, mert mást nem érdekel, csak téged. Csak mész a fejed után, egyenesen előre, egy végtelenbe tartó úton, aminek a végére sosem jutsz el. A legrosszabb, ami veled történhet. Fájdalom, csalódottság, ingerültség, magány... Ezekkel a szavakkal tudnám ezt jellemezni. Vársz valamire, ami neked nagyon fontos, majd jön egy nagy szél, ami ledönti a homokvárad, amit hosszú időkön keresztül építettél. Megéri ezt? És melyik a legerősebb szél, ami fél pillanat alatt végezhet a munkáddal? Az, amelyiket egy számodra fontos személy okozza. Majd kezdheted elölről az egész munkádat, mert minden odaveszett a szélviharban.