II.-Rohantam...csak szaladtam.Minél messzebbre mindentől és mindenkitől.

"Rohantam...Csak szaladtam.Minél messzebbre mindentől és mindenkitől. Nem tudtam mi elől futok, de tudtam,szaladnom kell. Pedig a lépcsőn még azt mondtam, hogy nem menekülök a gondjaim elől,hiszen utolérnek. Lehet, hogy pont előlük suhanok a távolba?" - mondta magának a lány, ki már messze járt a lépcsőtől, ahol nemrégiben még pityergett. A fekete ruhája csak lobogott mögötte, ahogy sebesen rakosgatta a lábait, egyiket a másik után. 


"Kíváncsi vagyok és elviselhetetlen. Cáfolom a saját elveimet,s nem tartom be azokat. Nem törődök az emberek érzéseivel, csak arra gondolok, hogy mihamarabb megtudjam a választ, miután keresgélek.Miért pont ezekkel a tulajdonságokkal lettem ellátva? MIÉRT??" - elmélkedett a lány, miközben a maradék energiáját is elhasználva rogyott össze a még épphogy csak álldogáló híd lábánál. A fejét a korlátnak támasztotta, s könnyei mosták az arcát újra és újra. Némán, csendben ült azon a helyen...Sírdogált, ott, mindenkitől távol. Magányosnak, egyedülinek és lényegtelennek érezte magát. Gondolkodott az életén, a háta mögött hagyok évein, a gondjain, s az érzésein. A természet közben egy dallamot játszott a gondolatai alá, ahogy a patak folydogált, ahogy a levelek susogtak a szél érintéseitől, amik a lány arcát is simogatták. Majd megpróbált felállni. Érezte, hogy még erőt kell gyűjtenie, de tudta, menni fog, csak az akarata kell hozzá...

Rossz emlékek, rossz gondolatok. Miért nem lehet őket egy mély gödörbe dobni, és csak akkor elővenni, mikor szükségünk van rá? Mint a Harry Potterben a merengő. Mennyi mindentől óvná meg az embert, s mennyivel megkönnyítené az ember életét? A nyomasztó múlt, egy szörnyű dolog, s egy életen át kísér. Tudom, vannak, akik azt mondják, a múlt csak akkor kísért, ha hagyjuk. De elég egy dal, egy szó, egy érintés, egy arc, s az emlék előbukkan a kisszekrényből, ahova mélyen elzártuk, hogy ne gondoljunk rá, de nem lehet. Nagyon egyszerű visszaemlékezni. A sok hazugság, a sok csalódás, a sok képzelgés, álmodozás, melyeket, mint egy homokvárat, úgy eltaposnak. Most nekem elég volt egy dal.







S mit juttat eszembe? Egy embert, ki két és fél éven keresztül hazudott, s mindent elhittünk neki...egy darabig. Banda, mely más bandák dalait küldi a sajátja helyett, több tíz lány s fiú személy, közbe valószínűleg csak kettő...egy lány, s egy fiú, kik mocskosul átvernek mindenkit, még azokat is, kik próbáltak a közelükben lenni. Az átvert emberekkel mi lesz? Abba nem gondoltak bele... Többé tudnak majd valakiben is bízni? Mennyire változtatták meg őket? Mert megsúgom, én tudok két személyt, kit nagyon...

Sötétség, gyengeség, egyedüllét, félelem. Napok óta próbálom megfejteni a bűnözők gondolkozását, de nem tudom kitalálni, hogy vajon mit miért csinálnak, és hogy hogyan találják ki, hogy mit tegyenek. Vajon előre elhatározzák vagy csak hirtelen döntenek?Vegyük példának a gyilkosokat. Vajon megvárják míg az úgymond áldozat lefekszik, vagy nem törődve semmivel, mihelyt a helyszínre érnek támadnak? Kiválasztják az embereket vagy csak találomra teszik ezeket? A sok-sok kérdés csak onnan merült fel, hogy manapság mit hallunk a hírekben? Gyilkosság, lopás, verekedés. Egy öreg pár, otthon ül, tévézik, majd valaki gyorsan beront, és nekik esik. Tudnak védekezni? Vagy egy fiatal, aki sétál az utcán és belekötnek. Mit tud tenni? A többi ember tovább megy, mert úgy gondolják, jobb nem beleavatkozni. Ez lenne a modernkor? Akkor kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mi lesz...

Igaz barátság. Létezik ez a fogalom? Kisgyermek korod óta ismersz valakit, illetve csak azt hiszed, hogy ismered, de ő pont a legjobbkor tud téged megbántani, s fájdalmat okozni. A barátság csak egyoldalú lenne? Csak az egyik félnek „kötelezettsége” keresni és érdeklődni a másik felől? Mert szerintem a barátság lényege, hogy tudunk mindent a másikról, kapcsolatba lépünk vele, és próbálunk neki segíteni, amiben csak tudunk. Vagy ez a legjobb barátoknál teljesen másképp van? Ott nem érdeke egyik félnek sem, hogy törődjön a másikkal? Indoknak hozni a költözést, és hogy el akarja veszteni az összes barátját, akkor a legjobbakkal kell kezdeni, akik bármikor tűzbe rakták érte a kezüket? De egyre jobban kezdek rájönni, hogy itt már nem ez a lényeg, hanem az, hogy melyikkőjük az, aki rögtön ugrik hajnalban is, hogy kimenjen vele szórakozni. Én sosem így ismertem meg a szó jelentését, de ha tudni akarod, elérted a célod, s legalább két „barátot” elvesztettél…

I.-Csak menekülni akartam.Futni,futni és meg nem állni.

„Csak menekülni akartam. Futni, futni és meg nem állni. Rohanni a gondok elől egy olyan helyre, ahol magam lehetek, ahol nem szól hozzám senki, s ahol nem kell minden kérdő tekintetre figyelnem. De ez a perc sosem jön el. Hogy miért? Mert tudom, hogy értelmetlen menekülni, hiszen a dolgok mindig utolérnek.” – mondta egy lány, ki a lépcsőn kuporodott össze, s szeméből könnycseppek folydogáltak. A sminkje teljesen lefolyt már, de őt nem érdekelte, csak egy dolog, hogy minél hamarabb túljusson a megpróbáltatásokon. Félt a kósza, lenéző pillantásoktól, a semmibe néző szempároktól, kik ezen csak jót nevettek.

„Erősnek kell most lennem! És az is leszek! Nem figyelek rájuk, amit mondanak, az egyik fülemen be, másikon ki…” – suttogta a lány, s letörölte a nedvet, mely az arcán csöpögött, de tudta, ezt úgy sem fogja tudni megtenni, mert ahhoz túlságosan szereti ezeket az embereket. Pont ezért fájtak még jobban a sértő mondatok, amiket neki mondtak. A szeretteink tudják a legmélyebbre döfni bennünk a kést, s mindig megtalálják azt a pontot, ahol a leggyengébbek vagyunk. A legrosszabb az, hogy fájdalmunkban rögtön összeesünk, s még visszaszólni sem szólunk, mert mi nem akarunk ártani neki, akármennyire is rossz az érzés, amit tőlük kaptunk. Harag, szomorúság, fájdalom, elesettség. Ezekkel jellemezhettem volna a lányt, ki már két lépcsőfokkal feljebb ült, de még mindig nem szedte össze magát. Ahhoz túlságosan félt az újabb csalódástól.

Csak egy kósza pillanat. Egy pillanat, mely örökre az ember szívébe, agyába vésődik. Egy szám, egy vers, egy szöveg, egy mondat. Bármi, melyről egy dolog, vagy akár egy személy jut az ember eszébe. Nektek is van ilyen, vagy csak én vagyok így vele? Van egy dal, amiről hat dolog jut eszembe. Három személy és három érzés. Az egyik személy rengetegszer megbántott, ezért, hogyha meghallom a számot, rossz érzés kerülget, a másik egy lány. Egy olyan lány, akit soha nem fogok elfelejteni, hiszen imádom, és Ő, az Ikrem. Régóta nem találkoztam a számmal, de most, megláttam. Elindítottam a lejátszását, s akaratlanul könny szökött a szemembe. Boldogságtól, hiánytól és szomorúságtól egyszerre. Gyorsan lett rajtam úrrá az összes érzés, hiszen a könnycsepp fél másodperccel később már az arcom aljánál járt. Szomorúság a megbántástól, boldogság a szám hallásától, és hiány a lány felé, aki megért engem és mindenben támogat, mégis ha hülyeséget csinálok, elmondja. Másrészt, mikor meghallom a dalt, egy koncert jut eszembe, ahol egy nagy beszélgetés közben hagytam szünetet a szám miatt, mikor meghallottam, hogy Fruzsi énekli. Lesokkolt, annyira jó volt. Ezt azóta is köszönöm. Belém égett a dallam, a szöveg, a kép, a gondolatok. Minden, ami eszembe jut ezzel kapcsolatosan. Egyedül vagyok vele? Csak nekem vannak ilyen képzelgéseim?

A dal, melyről bejegyzésemben beszélek:

Tanév vége van. Már nincs sok az évből... Mégis ugyanaz jellemezheti mindenkinél ezeket a napokat, illetve heteket. Hajszolás, fáradtság, kipihenetlenség... Ezekből mindből mi születhet? Ingerültség... Magamat, illetve a szoros környezetemben lévő embereket ismervén tudom, hogy most mindenki olyan, mint egy távirányító... Próbálunk egyszerre minél több kombinációt megadni, hogy a hangerőt feljebb vegyük, de már maximumon van, és nem tudjuk, majd egy idő múlva lemerül az elem, s újat kell vennünk, de addig nélkülöznünk kell a távirányítót. Vagy mint egy tekerős autó. Feltekered, és addig megy, míg le nem jár, s utána csak akkor indul újra el az útjára, ha feltekerted... Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy pihenjétek ki magatokat! Higgyétek el nekem, feltöltődötten, új energiákkal sokkal többre vagyunk képesek. A fáradt agy se tudja eltárolni az új információt, ezért ha teheted, délután aludj egy-két órát. Ha nem alszol eleget, ingerült lehetsz, és, hogy a Magne B6 reklámszövegét idézzem, " Lehet, hogy azokon töltöd ki azokat, akik nem is tehetnek róla" .