Csak egy kósza pillanat. Egy pillanat, mely örökre az ember szívébe, agyába vésődik. Egy szám, egy vers, egy szöveg, egy mondat. Bármi, melyről egy dolog, vagy akár egy személy jut az ember eszébe. Nektek is van ilyen, vagy csak én vagyok így vele? Van egy dal, amiről hat dolog jut eszembe. Három személy és három érzés. Az egyik személy rengetegszer megbántott, ezért, hogyha meghallom a számot, rossz érzés kerülget, a másik egy lány. Egy olyan lány, akit soha nem fogok elfelejteni, hiszen imádom, és Ő, az Ikrem. Régóta nem találkoztam a számmal, de most, megláttam. Elindítottam a lejátszását, s akaratlanul könny szökött a szemembe. Boldogságtól, hiánytól és szomorúságtól egyszerre. Gyorsan lett rajtam úrrá az összes érzés, hiszen a könnycsepp fél másodperccel később már az arcom aljánál járt. Szomorúság a megbántástól, boldogság a szám hallásától, és hiány a lány felé, aki megért engem és mindenben támogat, mégis ha hülyeséget csinálok, elmondja. Másrészt, mikor meghallom a dalt, egy koncert jut eszembe, ahol egy nagy beszélgetés közben hagytam szünetet a szám miatt, mikor meghallottam, hogy Fruzsi énekli. Lesokkolt, annyira jó volt. Ezt azóta is köszönöm. Belém égett a dallam, a szöveg, a kép, a gondolatok. Minden, ami eszembe jut ezzel kapcsolatosan. Egyedül vagyok vele? Csak nekem vannak ilyen képzelgéseim?

A dal, melyről bejegyzésemben beszélek: