Rossz emlékek, rossz gondolatok. Miért nem lehet őket egy mély gödörbe dobni, és csak akkor elővenni, mikor szükségünk van rá? Mint a Harry Potterben a merengő. Mennyi mindentől óvná meg az embert, s mennyivel megkönnyítené az ember életét? A nyomasztó múlt, egy szörnyű dolog, s egy életen át kísér. Tudom, vannak, akik azt mondják, a múlt csak akkor kísért, ha hagyjuk. De elég egy dal, egy szó, egy érintés, egy arc, s az emlék előbukkan a kisszekrényből, ahova mélyen elzártuk, hogy ne gondoljunk rá, de nem lehet. Nagyon egyszerű visszaemlékezni. A sok hazugság, a sok csalódás, a sok képzelgés, álmodozás, melyeket, mint egy homokvárat, úgy eltaposnak. Most nekem elég volt egy dal.







S mit juttat eszembe? Egy embert, ki két és fél éven keresztül hazudott, s mindent elhittünk neki...egy darabig. Banda, mely más bandák dalait küldi a sajátja helyett, több tíz lány s fiú személy, közbe valószínűleg csak kettő...egy lány, s egy fiú, kik mocskosul átvernek mindenkit, még azokat is, kik próbáltak a közelükben lenni. Az átvert emberekkel mi lesz? Abba nem gondoltak bele... Többé tudnak majd valakiben is bízni? Mennyire változtatták meg őket? Mert megsúgom, én tudok két személyt, kit nagyon...